(PAKS-PRESS) Paks, 2016. október 23., - vasárnap – „A mi városunknak is megvannak a hősei, akik a forradalom napjaiban nagyon fontos szerepet vállaltak a diktatúra felszámolásában és békés, nyugodt demokratikus átalakulást szerettek volna megvalósítani. Voltak, akik a forradalomban vállalt szerepük miatt megtorló ítélettel kellett szembenézniük, voltak, akik életükkel fizettek a nemes ügy melletti kiállással - mondta Süli János Paks polgármestere, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján mondott ünnepi beszédében, a Városháza téren.

Süli János bevezetőjében az egybegyűlt ünneplők előtt arról szólt, hogy 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet 1990-ben törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.

 - Október 23-a nemzeti ünnep. Egy ország ünnepe. 1956. október 23-a már távoli is, de még közeli is egyben. Érintve vagyunk. A nap aktív vagy passzív részesei közül sokan itt vannak még közöttünk. Apák, anyák, nagyapák, nagyanyák. Talán ennek is köszönhető, hogy október 23-a ünneplését az előző években egyfajta bizonytalanság, egyfajta zavar lengte körül.

Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk: mintha nem mernénk bízni a másikban, értetlenül állunk megrendültségük előtt, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén – fogalmazott a polgármester.

Szavai szerint az emlékezés kötelesség. - Az örökösök örök felelőssége. Mert a történelem természete ilyen: örökséget hagy, felelősséget rak a késői nemzedékek vállára – mondta.

Süli János beszédében párhuzamot vont az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom között, hasonlóságot és üzenetet látott a világ számára abban, hogy egy kis európai nép, a magyar, a meghatározó történelmi pillanatokban méltósággal kezébe vette a sorsát és véráldozat árán kivívta szabadságát.

„De hát nem vívta ki: mindkettőt, 1848-at is, 1956-ot is leverték! Csakhogy az igazságos forradalmak mindig győznek; olykor - még ha levert mivoltukban is, még inkább – mert megváltoztatják a jövőt, megreformálják a társadalom életét, olykor egész intézményrendszerét, öntudatát, erkölcsét is, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy’56 több volt, mint forradalom, mert nem a mennyiség, hanem a minőség forradalma is volt – fűzte hozzá.

Süli János kitért a hatvan évvel ezelőtti események paksi vonatkozásaira is. Mint mondta, Pakson is erre a rövid időre visszazökkent az élet az eredeti járásába. Létrejött a Nemzeti Bizottság és a Nemzetőrség, a konzervgyárban megalakult a Forradalmi Munkástanács.

- A mi városunknak is megvannak a hősei, akik a forradalom napjaiban nagyon fontos szerepet vállaltak a diktatúra felszámolásában és békés, nyugodt demokratikus átalakulást szerettek volna megvalósítani. Idősebb Gárdai György, aki maga is aktív részese volt a paksi eseményeknek visszaemlékezéseiben szinte percről percre rekonstruálta az eseményeket – emlékezett vissza Süli János.

A polgármester beszédében megemlékezett azokról a paksiakról is, akik a forradalomban vállalt szerepük miatt megtorló ítélettel kellett szembenézniük a rendőri eljárást követően.

Bauer Károlyt hónapra internálták, Girst Antal nyolc hónap, Haász Ferencet egy év, Koch Frigyest 2 év 6 hónap, Schmalz Ádámot 1 év 8 hónap, Töttösi Jánost hét hónap, Tuba Jánost, a Nemzetőrség helyi parancsnokaként 3 év 8 hónap börtönre ítélték, ezt a Legfelső Bíróság 10 hónapra csökkentette. Szabó Károlyt három, Tőke Istvánt három hónapra internálták.

A megtorlásnak áldozatai is voltak, akik életükkel fizettek a nemes ügy melletti kiállással. Kolonics János Pakson született, Budapesten a Széna téri fegyveres ellenállásban vett részt, 1959. május 6-án végezték ki. Ő az egyetlen paksi születésű a 301-es parcellában eltemetettek közül.

Czuczor Antal Budapesten, a Péterffy Sándor utcai kórházban halt bele 1956 október 31-én az utcai harcok során szerzett sebesülésébe.

- Ők a legtöbbet adták hazájuknak, amit lehetett, az életüket. Így lett 1848 után 1956 is örök mementója annak, hogy a zsarnokok soha ne felejtsék el, mindig lesznek olyan szabadságszerető emberek, akik megelégelve az elnyomatást és megaláztatást félredobnak minden józan megfontolást és akár szembeszállnak egy birodalommal is – zárta beszédét Süli János. +++