Stier Adrienn mozgó világa az elfogadásért

2016-10-24 20:08:06



(PAKS-PRESS) Paks, 2016. október 24., hétfő -  Stier Adrienn már évek óta kitartóan dolgozik azért, hogy elfogadják. Őt is, a munkáját is, és az emberek egymást is. Egy álma már megvalósult, a többin még dolgoznia kell.


 

„Az animációs film, a XX. század vívmánya. Benne emberi és más hangokat, zörejeket, zenét és képet kombinálnak, így modern kommunikációs eszköz. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, ha ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden beállítást meg kell terveznie a rajzban, ez a képes forgatókönyv” - olvasható a szakirodalomban.

 

A „Kaposvári Egyetem Elektronikus Ábrázolás” szakos, harmadéves hallgatójának sikerét a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál "Szignálfilm" pályázata hozta el, ahol a második díjat sikerült elnyernie a fesztivál reklámfilmjének elkészítésével, országos csatornák pedig közreadták.  

 

Az érettségiig Pakson élő Stier Adrienn régóta készült arra, hogy profi animátor legyen. Részt vett a középiskola után egy rajzfilmkészítő okj-s képzésben, az iparművészeti egyetem felvételi előkészítőjén, a kaposvári egyetemen végzős. Aztán mesterképzésre készül. És arra, hogy elérje, hogy szeretett és választott szakmája „komoly művészeti ág” legyen, mint, bármelyik másik.

 

Munkájával bizonyítani is szeretne, azt hogy a XXI. század második évtizede már „sivár lenne a világ az animáció nélkül”. Egyelőre nincsenek jó tapasztalatai, mert mint mondja, „az emberek jó része a művészeteket nem becsüli sokra”, az animációról pedig gyakran hallja, „nem is igazi szakma ez csak egy hobbi, vagy szórakozás”.

 

- Az aprólékos munka, a rajztudás, a képzelet, a fantázia, a türelem és a temérdek eltöltött idő hoz eredményt az animációban – de sok minden fel kell adni ezért - sóhajt fel. – De nem éreztem sohasem a munka terhét – ezt szeretem – fogalmaz. Már túl van a technikai gondokon. Az animációval elérhető és közvetíthető üzeneteken gondolkozik.

 

- Olyan képi nyelvet találni, amely még érthető és nem elvont, olyan vizuális világ, amely a befogadó által is ismert és őt körbeveszi: finoman építkezek, csak egy kicsivel többet teszek bele, talán a tűréshatárig – fogalmaz.

 

Visszatér az „elfogadás” problémakörére. Olyan társadalmi kihívás, amivel még sokáig küzdeni kell. A saját bőrén is érzi. Művészetként és művészként szeretne rangot szerezni a leendő szakmájának, és mint fogalmaz, több megbecsülés járna érte.

 

Talán enyhül valamit a jég, egyre kevésbé tart attól, hogy a munkaerőpiacon ne lenne rá kereslet. De még a diplomamunka hátra van, ez is izgalmas feladatnak ígérkezik, ez pedig a traumák feldolgozása:

 

- Gyermeki köntösben egy mondát mesélek majd el, lesz benne több szimbolikus elem. Gyermekkorom óta érdekel az animáció világa, megragadott a magyar rajzfilmek zsenialitása, szépsége – vallja.

 

Az animáció olyan filmkészítési technika, amely élettelen tárgyak, rajzok vagy ábrák „kockázásával” olyan illúziót kelt a nézőben, mintha az egymástól kismértékben eltérő képkockák sorozatából összeálló történésben, a szereplők megelevenednének vagy élnének…

Az animációs filmeknek számos változata létezik, közvetlenül a filmre rajzolástól kezdve a homokkal rajzoláson át az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurákig. Számítógép segítségével az animáció egyre közelebb jut a valós, életszerű lények reális mozgatásához, ugyanakkor szinte korlátlan fantáziájú háttereket lehet előállítani a virtuális ábrázoló eszközök, hang, kép, térhatás, sőt interaktivitás segítségével. (wikipedia).

 

Stier Adrien világa ilyen. Fogadják el. +++