(PAKS-PRESS/Kiss G. Péter) Paks, 2014. augusztus 20., szerda – Megáldották ma Pakson is az új kenyeret, amihez - szokás szerint -, eddig is járt a polgármesteri beszéd. Különösen akkor, ha már tudott, hogy feltehetően a polgármesternek, tizenkét év után, ez az utolsó, nyilvános közszereplése.

Jóllehet a szétküldött meghívók is erre utaltak. De nem beszélt, csak kenyeret osztott. Vagyis nem köszönt el, a lehetőséget pedig átadta annak az alpolgármesternek, akinek ezt a gesztust az elmúlt négy évben már oly sokszor megtette, mint ahogyan most is. Egy olyan regnáló alpolgármesternek, akinek további önkormányzati, jószerint további vezetői ambíciói vannak. Következésképpen: egyikük sem köszönt el.

Az, hogy formailag elmaradt Hajdú János beszéde, többekben csalódást kelthetett, de ez már számára aligha lehet fontos. Az, ami fontos lehet: a folytatás. Ez tehát Hajdú János politikai végrendelete. Aki pedig elmondta: Tell Edit.

Az alpolgármester-asszony pedig, mint olyan sokszor az eltelt négy évben, élt a lehetőséggel. Beszédében – mondhatjuk úgyis profiljában -, a helyi békesség megőrzését szorgalmazta, mint mondta, tisztelnünk kell egymást, mint eddig, „el kell ismernünk egymás érdemeit, és el kell fogadnunk egymás hibáit, ismerni kell a helyből fakadó előnyöket, de a magunk és környezetünk érdekében ki kell használnunk minden új lehetőséget, városunk anyagi és szellemi gazdagodását. Ez a város október tizenkettedike után, ugyanez a város marad. Ezt, a város október tizenkettedike utáni új vezetésének is szem előtt kell tartania. Béke, türelem, okosság és szorgalom. Ezeknek az értékeknek mentén kell majd az új városvezetésnek is működnie.”

Békét és okosságot hirdetett, „ne essünk egymásnak csak azért, mert valamiről mást gondolunk” - mondta, „a viták ne ellenségesek, hanem találékonyak, …. az érvek kemények és igazak legyenek, ez illik hozzánk…”

Hogy mi történik Pakson, az egyes-egyedül rajtunk múlik. … a lehetőségeket kihasználó, tisztakezű, minden gyanú felett álló városvezetést (akarunk) aki a helyi keresztény, építő egyházakkal jó viszonyt ápol…”

Íme, az üzenet, amit elmondhatott volna akár Hajdú János is. Azaz, kétség nem lehet afelől, hogy ezeket a mondatokat akár ő maga is elmondhatta volna. De, az hogy mégsem ő mondta el, önmagában is üzenetértékű. Érdemes azonban a békülékeny hangnembe ágyazott, két kijelentő mondatra, ha úgy tetszik logikai értelemben ítéletre fókuszálni: „Ez a város október tizenkettedike után ugyanez a város marad”, … a lehetőségeket kihasználó, tisztakezű, minden gyanú felett álló városvezetést (akarunk).

A beszédben, mint az egyik hívó szó, mint kárhoztatott tényező, a „karaktergyilkosság” is elhangzott. Azért érdemes itt megállni egy polgári szóra és nem a beszédből kiragadott, szövegkörnyezetétől önkényesen, egyszerűen elválasztott két mondatra figyelhetünk. Ez sokkal több annál. Akik ellentmondást vélnek felfedezni aközött a két kijelentés között, miszerint, „el kell ismernünk egymás érdemeit…” és aközött, hogy „a lehetőségeket kihasználó, tisztakezű, minden gyanú felett álló városvezetést akarunk”, nos, aligha tévednek.

Miért is volt szükség a „tisztakezű, minden gyanú felett álló városvezetés” beszédbe emelésére, könnyű lenne a vele, egykor közös hajóban evező, de most már politikai vetélytársakkal szembeni „karaktergyilkosságként” értelmezni. Amit egyébként hosszú percekben ostorozott a beszédében az alpolgármester asszony. De, ha mégse, akkor vajon kikre gondolhatott? Senkire? Vagy csak „úgy”, általánosságban? Közhely lenne csupán? Vagy gondoljon mindenki azt, amit akar? Ezt is tehetjük, ha a fejünket jó mélyen a földbe nyomjuk és a kérdések sorát elengedjük a fülünk mellett.

A szándékokat illetően később, majd valószínű, lesz lehetőség a tisztánlátásra. „Ne vicsorogjunk, ne acsarkodjuk” – mondta.

A kampány elején vagyunk. A hatalom megtartása vagy átadása az egyik legnehezebb feladat és a legnagyobb félelmek egyike. Megláthatjuk az elkövetkezendő hetekben, ez kinek, hogyan sikerül. És minden bizonnyal, a most meg nem válaszolt kérdésekre is megkaphatjuk a választ. +++